A tündérek titka

Sziasztok kedves szülők, kedves gyerekek!

Bizonyára szeretitek a virágokat és a pillangókat. A mai napon elmesélek nektek egy titkot:

Réges-régen a lepketündérnek nem volt semmi dolga. Már valamennyi tavaszi pillangó szárnyát kiszabta és szép tarkára festette és olyan szépek voltak, hogy szebbet kívánni sem lehetett volna. De amióta elkészült  munkájával nyugtalan és türelmetlen volt és főként unatkozott.

Hirtelen felállt.
- Meglátogatom a bimbófestő tündéreket- gondolta magában és egyszerre csak szárnyra kelt a a levegőben és meg sem állt a a legközelebbi bimbótündérig, aki minden évben mindig csak ugyanannak a a virágnak a bimbóit szabta, festegette, formálta.

- De meguntam, hogy örökké csak a lepkéket festem- sóhajtott a Lepketündér.- Bár inkább virágokat festhetnék. Sokkal mulatságosabb lehet. a A kis bimbótündér felnézett munkájáról. 
- Én meg szívesebben végezném a te dolgaidat!- mondta. - a te munkád legalább változatos, de én mindig csak ugyanazt a virágot színesítem és legfeljebb azt az egyet tehetem, hogy változtatom  a színeket. A lepketündér egy pillanatig gondolkozott, azután felkiáltott:
- Tudod mit? Cseréljünk helyet. Én úgy szeretnék virágokat színezni és biztosan tudom, hogy te meg szívesen dolgoznál a lepkékkel. Mi szólsz hozzá? Tegyünk próbát.

- Szívesen!- mondta ragyogó szemmel a kis bimbótündér és mindjárt meg is beszélték a dolgot..
Hogy nevettél volna, mennyit bajlódott a bimbótündér, amikor lepkéket akart formálni és színezni! Az első egészen olyanra sikerült, mint egy virág és nem is tudott repülni. A tündér nagyon búsult, de sokkal büszkébb volt, semhogy segítséget kért volna másoktól és így addig addig próbálkozott, míg a lepkéi könnyedén szálltak el az ujja hegyéről és meg sem álltak a legközelebbi rózsáig.
- Sikerült! Sikerült! - kiáltotta hangosan és örömében kacagva, dalolva folytatta munkáját. Ezalatt a lepketündér tapasztalta, hogy a virágszínezés sem olyan könnyű mesterség, mint gondolta, mert mire elkészültek, sokkal inkább hasonlítottak kis lepkékhez, mint bimbókhoz. Nem tudtak szorosan megkapaszkodni, el akartak repülni.
De ő is és a bimbótündér is annyira örültek új munkájuknak, hogy elhatározták: ezentúl gyakran helyet cserélnek és ettől kezdve sohasem unatkoznak. 
És azóta gyakran megtörténik, hogy a pillangótündér hívja életre a a virágokat, a bimbótündér meg a pillangókat.Így most már tudhatod mi az oka annak, hogy némelyik pillangó olyan, mint egy virág, némelyik virág meg olyan, mint egy pillangó, különösen kora tavasszal a barackfa virága.
De ez egy nagy titok!
Ne mondd tovább senkinek